7. rész

Mindenki tapsolni kezdett. A fiúk lerohanták, hogy bátor tett volt. Eközben Amanda egy gyors puszit nyomott az arcára ugyanis Lalinak sietnie kellett, hogy elérje a gépét. Amanda még egyszer könnyek közt átölelte Lalit. Lassan elkezdtünk hazaszivárogni. Épp mentem ki a teremből. Kinyitottam az ajtót és ledöbbentem. Noell állt ott. Egy csokor rózsát tartott a kezében.

Megpróbáltam levegőnek nézni és elmenni mellette, de megszólított:

Zoé várj már, már észresem veszel?
Mondjad mit akarsz.
Csak azt szeretném mondani, hogy nagyon sajnálom. Nem gondoltam bele, hogy neked ez ekkora fájdalmat fog okozni.
Ekkor elsírtam magam...
Ja és ezt a virágot neked hoztam.-mondta.
Köszönöm de nem kellett volna.-mondtam mosolyogva.
Azt szeretném ha megbocsátanál nekem. Még mindig nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni.
Én is nagyin szeretlek és én sem akarlak elveszíteni.
Ekkor megöleltük egymást és egy puszit nyomott az arcomra.
És ekkor megkérdezte, hogy megpróbáljuk e még egyszer....persze hogy igent mondtam. Elhatároztuk, hogy elmegyünk sétálni és közben beszélgetünk. Mondta, hogy elég jól megy neki a kosár és, hogy a csapattársaival is elég jól kijön. Sokáig beszélgettünk majd közölte, hogy mennie kell mert busszal tud csak hazamenni. Elköszöntünk egymástól majd indultam haza. Egy elhagyatott utcán mentem keresztül. Sötétedni kezdett így hát egy darabig futottam, majd a döbbenettől megálltam.....